Pirates of the Caribbean – The Curse of the Black Pearl

Az alapötletet a Disney-park egyik látványossága adta, mely a karib-tengeri kalózokat mutatja be. A Disney Stúdió vezetői pontosan tudták, hogy egy ilyen látványos és romantikus történet megfilmesítésére csak egy ember képes, a híres producer, Jerry Bruckheimer. Szerencséjükre Jerry mindig is a kalózfilmek szerelmese volt, és régóta szeretett volna egyet a magáénak tudni. Bruckheimer forgatókönyvírónak a Shrek szerzőit, Ted Elliot-ot és Terry Rossio-t kérte fel. Ők sorban álltak elő a jobbnál jobb ötletekkel és a producer szívesen fogadta a javaslatokat, a két forgatókönyvíró pedig gyorsan nekilátott a vázlatok kidolgozásának. Rendezőnek Gore Verbinski-t, A kör és A mexikói alkotóját szemelte ki.

- Gore egyéni stílussal és rendkívül nagy szakmai tapasztalattal rendelkezik, továbbá ragyogó a humora – mondta Bruckheimer.

- Imádom a kalózokat. A kalózkodás számomra nem annyira a rablásról, mint inkább a zabolátlan szabadságvágyról szól – magyarázta Verbinski. – Abban a korban, amikor a kalózok éltek, kegyetlen törvények uralkodtak, egy szelet kenyér ellopásáért fellógatták az embert. Aki alacsony sorból származott, és boldogulni akart, kénytelen volt áthágni a szabályokat.

A rendező tehát megvolt, következett a szereposztás. A többi Bruckheimer-filmhez hasonlóan, ez is elképesztő sztárparádét vonultat fel.

- Álomcsapat jött össze – mondta Gore. – Ritkán adatik meg egy rendezőnek, hogy ennyi kiválósággal dolgozzon.

- A néző imádja a sztárokat, de legfőképp azt szereti, ha kedvenceit szokatlan szerepkörben látja viszont – állítja Bruckheimer. – A főszerepre olyasvalakit kerestünk, akit senki sem várna egy Disney-filmben. A választásunk Johnny Depp-re esett. Aki ismeri őt, tudja, hogy nem könnyű becserkészni. Sztárgázsival nem lehet levenni a lábáról, csak olyan munkát vállal el, ami művészileg is kielégíti. Ezúttal személyes okok is közrejátszottak abban, hogy igent mondott a felkérésre, a gyermekeit akarta meglepni ezzel az alakítással.

- Jack alapjában véve egy széltoló – mondta Verbinski. – Kemény fickó, de ha nem muszáj, nem harcol, inkább a csavaros eszét használja.

- Jack mindig a talpára esik, és sosem adja fel – elemezte a figurát Johnny. – Egyetlen szerelme a hajója, amely a szabadságot szimbolizálja számára, az egész történet során nem akar mást, mint visszaszerezni azt. Közben persze elkövet tisztességtelen dolgokat, de igazából csak egy valami érdekli: bármi áron visszaszerezni a Fekete Gyöngyöt.

Depp hatalmas lelkesedéssel látott neki a karakter kialakításának. A megalkotáshoz a Rolling Stones gitárosát, Keith Richard-ot használta modellnek.

Jack Sparrow nagy ellenfelét, Barbossát az Oscar-díjas Geoffrey Rush alakítja.

- Olyan színészt kerestünk, aki méltó párja és ellenpontja Deppnek – magyarázta a producer. – Rush zseniális művész, és az ördögi figurákat különösen nagy fantáziával kelti életre.

Geoffrey hasonló izgalommal látott a szerephez, mint Johnny. Bonyolult karaktert tervezett, és egészen gyerekkoráig visszamenőleg kidolgozott egy élettörténetet. Rush és Depp mániákus igényessége a forgatások során is megmutatkozott: a felvételek között folyton a két forgatókönyvírót nyúzták, és jeleneteiket javítgatták velük.

- Geoffrey teljesen kiszámíthatatlan – mondta partneréről Johnny. – Mindig változtat valamit a jeleneten, imádja kizökkenteni és új ötletekkel zavarba hozni a partnerét, egyszóval szakasztott olyan, mint én.

Will Turner szerepére A Gyűrűk Urából jól ismert Legolast, Orlando Bloom-ot kérte fel Jerry Bruckheimer. Az ifjú színész képességeiről már korábban, közös filmjük, A sólyom végveszélyben forgatása során meggyőződhetett.

- Orlando egy naiv, tisztességes fiatalembert formál meg, aki váratlanul egy életveszélyes kaland kellős közepébe csöppen, de megállja a helyét, és a történet végére igazi férfivá érik. Az egész filmben övé a legnehezebb szerep – dicsérte fiatal kollégáját Johnny Depp.

- Jack Sparrow, a dörzsölt kalóz és Will Turner, a talpig becsületes ifjú kapcsolata tele van feszültséggel – elemezte a két figurát Jerry Bruckheimer. – Will apa nélkül nőtt fel, azok a tengerésztisztek a példaképei, akiket Port Royalban maga körül látott. De Sparrow mellett megtanulja, hogy az ostoba társadalmi szabályokat igenis át kell hágni.

A film női főszerepét, Will szerelmét, Elizabeth Swannt a forgatás kezdetekor 17 éves Keira Knightley alakítja. Keira legnagyobb szívfájdalma az volt, hogy nem kellett részt vennie ugyanolyan vívótréningen, mint színésztársainak.

- Verekszem a filmben gyertyatartóval, rúddal, még ágytállal is, csak épp karddal nem. De Jerry és Gore megígérte, hogy a következő filmünkben írnak nekem egy vívójelenetet – mesélte.

Elizabeth édesapját, a nagy tekintélyű Swann kormányzót Jonathan Pryce formálta meg, Norrington hadnagyot pedig Jack Daveport alakítja.

- Jonathan Pryce nagyszerűen oldotta meg a szerepet, az ő Watherby Swannja nem egyszerűen egy arrogáns angol főtiszt, hanem egy aggódó apa, aki a legjobbat akarja a lányának. – mondta Verbinski. – Jack pedig igazi karakterszínész, aki kiválóan ért hozzá, hogy humoros elemeket keverjen a játékba.

Míg Keira a kardot, Daveport a látványos jelmezt irigyelte színésztársaitól.

- Elnéztem Johnnyt a színes fejkendőjével és raszta hajfürtjeit, és majd megszakadt a szívem. Én úgy néztem ki a jelmezben, mint egy fagylalt – mesélte.

A szereplők között sok színes figura található, különösen Barbossa kalózai viccesek, akiket a kapitány a világ különböző részein kikötői kocsmás mélyéről szedett össze.

- Őrült társaság volt, a karibi forgatáson külön szárnyban laktak, és valóságban is úgy éltek, mint a kalózok – emlékszik Rush.

Barbossa hűséges majmát két cabochon majom alakította, egy hím és egy nőstény. Fehér arcukat növényi festékkel színezték sötétre, hogy démonikusabb legyen. Geoffrey külön kiképzést kapott, hogy megfelelően tudjon bánni a majmokkal.

Mint minden kalózfilmben, ebben is szerepel a vállon ülő papagáj. Őt három madár játszotta, az első ücsörgött, a második beszélt, a harmadik pedig röpdösött. A stáb már épp indulni akart a karibi forgatásra, de kiderült, hogy a szigeteken súlyos fertőzés támadta meg a madárállományt, és tilos bevinni a papagájokat. A produkció egyik állatszelidítője nagy sietve a helyszínre utazott, és felkutatott egy madarat, amely színben és mintázatban is hasonlított a korábbiakra. Az idomár úgy próbálta megszelídíteni a papagájt, hogy éjjel-nappal a vállán hurcolta és folyamatosan beszélt hozzá. A módszer remekül bevált: az állat remekül szerepelt a forgatások során.

A filmkészítők annyira komolyan vették a történeti hűséget, hogy külön történészt, Peter Twist-et szerződtették a stáb mellé.

- A kalózkodás története egyidős a hajózáséval – magyarázta Peter. – A kalózok eredetileg a saját szakállukra tevékenykedtek, később előfordult, hogy állami zsoldba álltak, és királyi engedéllyel fosztogatták az ellenséges hajókat. Ez a tevékenység aztán olyan jövedelmezőnek bizonyult, hogy békeidőben sem tudtak felhagyni vele.

A film ugyan nem köthető pontos évszámhoz, de hangulatban leginkább a 1720-1750 közötti évekhez hasonlít.

A stáb sokat tanult Twist-től, de a színészeknek gyakorlati oktatáson is részt kellett vennie, hogy elsajátítsák a kardforgatás minden fortélyát. A több hetes tréninget a szakmában elismert Robert Anderson vezette. Johnny Depp és Orlando Bloom viszonylag könnyű helyzetben volt, hiszen mindkettőjük már részt vett hasonló oktatáson. Johnny a Don Juan DeMarco kedvéért, Orlando pedig nemrég fejezet be A Gyűrűk Ura című film forgatását, ahol szintén vívóoktatást kapott, mégpedig épp Robert Andersontól.

A forgatás 2002. október 9-én kezdődött. Az első két hét stúdióban telt el. A Fekete Gyöngy kapitányi fülkéjében és a kormányzói palota belsejében játszódó jeleneteket vették fel. Ezután a Palos Verdes-i Marinelandbe helyezték át a székhelyet. Ez egy ismert turistalátványosság, 180 fokos panorámával a Csendes óceánra. Nincsenek villanyvezetékek, vasúti sínek, belógó épületek. Ezt a látképet minden filmstúdió igyekszik kihasználni, így Bruckheimer-ék is itt építették fel a Port Royal-i Charles Erődöt. A trópusi részeket eredetileg a Long Beach-i Catalina Islandon akarták felvenni, de hamar ráébredtek, hogy ha hiteles hatást akarnak, messzebbre kell utazniuk. Körbenéztek Ausztráliában és Thaiföldön is, de végül rájöttek, hogy a Karib-tengerhez egyik sem hasonlítható.

- A víznek, a pálmafáknak, a homoknak itt hasonlíthatatlan a minősége, lelepleződött volna a család – mondta Verbinski.

Több hónap telt el kereséssel, több mint húsz szigetet néztek meg, de mindenhol beleütköztek az emberiség egyik fő problémájába, a túlnépesedésbe.

- Olyasmi, hogy lakatlan sziget, ma már egyszerűen nem létezik. – jelentette ki Gore.

Végül is logisztikai központnak St. Vincentet választották, mert közel esik pár olyan szigethez, amelyet alkalmasnak találtak a forgatásra. 2002 augusztusában kezdődtek a szigeteken az építési munkálatok, majd 2003. január 18-án érkezett meg a színészekkel és a felszereléssel teli hajó. A forgatási helyszínek gyakran 20-40 kilométerre helyezkedtek el egymástól, ilyenkor a színészek a forgatáson használt hajókon utaztak. A legnehezebb a nyílt tengeren való forgatás volt. Az a két hét, amikor Wallilabutól 12-20 kilométerre filmeztek.

- Ami elromolhat, az el is romlik. Ha a hajó beáll a helyes irányba, megváltozik a szél. Ha a szél jó irányból fúj, a nap rossz felől süt. A hullámok két-három méter magasak, úgyhogy hiába vagyunk többszörösen lehorgonyozva, minden mozog, a színészek mögött a díszletek összevissza csúszkálnak. És akkor még nem beszéltem a tengeri betegségről, amitől semmiféle varázspirula nem óv meg – állítja Verbinski.

- Normális körülmények között az ember tudja, merre halad a nap, és ennek megfelelően választja meg a forgatási irányokat, hogy folyamatosságot adjon a felvételeknek. A hajó viszont fütyül az operatőr elképzeléseire, arra megy, amerre a szél fúj – mondta Dariusz Wolski, operatőr.

A produkció összköltsége több mint 120 millió dollárra jött ki. Ehhez közrejátszott, hogy számos nagyszabású díszletre volt szükség. A leglátványosabb a kalózok kincses barlangja lett, ahol a sok drágaságot tartják. A rendező és a producer szabad kezet adott Brian Morris-nak, a díszlettervezőnek. Brian elképesztő búvóhelyet tervezett, vízi utakkal, vizesárokkal és szerteágazó barlangokkal. A díszlet Disney burbanki stúdiójában épült fel. Száz építőmunkás öt hónapig dolgozott rajta. A barlang feltöltéséhez több mint egymillió liter vizet használtak fel.

Gore Verbinski mindenhová aranyat akart.

- A kalózok nem műgyűjtők, a pénzre mennek – ismételgette.

A díszlettervező csapat tagjai százával festették aranyra a sziklákat, és több száz méternyi gyöngysort és nyakláncot teregettek szét a barlang egész területén. A filmben szereplő arany érméket egy New Orleans-i és egy kanadai cég gyártotta az akkoriban használt arany és ezüstpénzek mintájára. A film során majdnem egymilliót használtak belőlük.

A filmben több hajó is fontos szerepet kap: a villámgyors kétárbocos klipper, a Lopakodó; a Rettenthetetlen és persze a Fekete Gyöngy.

Seattle-ben rábukkantak egy hajóra, amely a Grace Harbor-i Kikötői Hatóság tulajdona és kisebb átalakításokkal tökéletesen megfelelt a Lopakodó szerepére. A eredeti legénység tagjai a St. Vincentbe érkezés után sem hagyták magára a hajót, kalózjelmezbe bújtak, és ők is részt vettek a forgatáson.

A Rettenthetetlent a Victory nevű, egykor száz ágyús hadihajó alapján építették meg. A Victory rengeteg csatában jeleskedett, és a maga idejében a flotta büszkesége volt. Ugyan ma már nincs meg, de a filmesek modellek alapján rekonstruálták. Százötven ember három és fél hónapig építette egy Long Beach-i dokkban.

A Fekete Gyöngy megalkotása ehhez képest már gyerekjáték volt. A Long Beach Dome-ban három hónapig készült. A nyílt vízi felvételek alatt egy vontatóhajó mozgatta, amit később számítógéppel retusáltak a képről.

A csontvázak teljes mértékben számítógéppel készültek. Minden szereplőről feltöltöttek egy képet, és az alapján készítették el a csontváz másukat. Végül beszkennelt szárított pulykahús-darabok képét rétegezték a csontokra, mintha rászikkadt húsdarabok lennének, majd hajjal, szakállal és különféle jelmezekkel látták el őket.

A vízi csaták nagy részét 2002 novemberében, a Los Angeles-i kikötőben forgatták. Ezen jelenetek kedvéért Johnny Depp és Keira Knightley majdnem három teljes napot töltött bármilyen védőháló, vagy biztosító kötél nélkül egy keskeny pallón, mely a Fekete Gyöngy fedélzetének széléről nyúlt ki a nyílt víz fölé.

- Amikor eljött a leugrás pillanata, a rendező felajánlotta, hogy a dublőröm megcsinálja helyettem, mire hetykén azt feleltem, hogy ha már ennyit ácsorogtam itt, csak nem képzeli, hogy a csúcsponton átadom a helyemet másnak? – emlékszik vissza Keira.

A tengeri fürdő természetesen nem igazán tett jót Johnny raszta hajának, amit egyébként ő maga találta ki a kapitány számára. Ő alkotta meg Jack Sparrow jelmezét és egész megjelenését is. Alapossága határtalan volt, három fogára 14, 18, és 22 karátos aranyból, egy negyedikre pedig platinából koronát tetetett.

A rendező és a producer még a kellékek kiválasztásakor is a legnagyobb korhűségre törekedett. Johnny Depp filmbéli kardja például igazi régiség, valamikor a XVIII. század közepén készült, de több másik eredeti kard is szerepel a filmben, ezeket Londonban vásárolták össze. Londonban készültek a parókák is, amiből közzel négyszázat használtak a forgatás során. A fontosabb szereplők közül csak Orlando Bloom úszta meg a viselésüket, de nem járt jól, mert ő viszont hajmeghosszabbítókat kapott, amelyek rögzítése néha öt-hat órás művelet volt.

Tehát a film még a forgatás előtt is több hónapos kemény munkát igényelt mindenki részéről, amit mind a színészek, mind a stáb tökéletesen vitt végig. Az eredményről mindenki maga győződhet meg, és maga dönti el, hogy megnyeri-e tetszését vagy sem.