- Azért vállaltam el A Karib-tenger kalózait, hogy végre a fiam is megnézhessen a moziban. Erre mi történt? Azóta szent meggyőződése, hogy az apu nem színész, hanem kalóz! És most 'muszáj' eljátszanom a folytatását...

Csak előbb be kel fejezned a Charlie és a Csokigyár-t, amiből egy estét és egy délelőttöt szakítottál ki, hogy európai lábra állítsd új filmedet, a Lidónt. Az Én, pán Péter művészfilm, de az a Marc Foster rendezte, akinek előző "csókja",  a Szörnyetegek bálja Oscart szerzett Halle Berrynek. Arra számíthatsz, hogy idén beérik a tavalyi Oscar- és egy golden Globe-jelölésed?

- Csacsiság lenne, ha így élném meg. Én csak csinálom a dolgomat, aztán akinek dönteni kell, majd dönt. Persze nem mondom, hogy a díjak nem érdekelnek, de már ez a két jelölés is, illetve az, hogy ilyen prominens társaságbe szavaztak be a saját kollégáim a színészszövetségben, nagy megtiszteltetés volt nekem. A mi szakmánkban nincsenek győztesek meg vsztesek, szerintem legalábbis. Már az is nagy dolog, hogy egy színész jót tesz le az asztalra és ezt értékelik.

Brad Pitt mondta nekem múltkor, hogy negyven után lassan leveszi a lábát a gázról, mert úgysincs benne több, mint még négy-öt év. Te meg, ahogy elmúltál negyven, nyomod, mint az őrült.

- Addig kell hajtani, amíg megy. Nekem az utóbbi három-négy-öt évben kezdett bejönni és most sokkal jobban élvezem, mint a pályám elején. Mintha nem is lett volna előzménye. Csak drukkolni tudok, hogy maradjon így.

Pedig Hollywood olyan kegyetlenül leírja a korosodó sztárokat, hogy aki vrsenyképes akar maradni, bármilyen eszközzel meg kell, hogy őrizze a fiatalságát.

- Én nem félek az öregedéstől, mert az életkor nem hetároz meg semmit. Szegény drága Marlon Brando nyolcvanévesen is kamasz volt. Megörgedni csak méltósággal zabad, és úgy kell megélni, hogy ez az élettől a legszebb ajándék. Belőlem csak szánalmat vált ki, ha valaki mesterségesen akar fiatal maradni. Hiába lassítod le a gravitációt, ha nem vagy boldog, úgyis vesztesz.

Talán az a titkod, hogy teljesen hiányzik belőled a filmsztármentalitás és szokatlan szerepeket vállalsz?

- Csak aszerint válogatok, hogy melyik forgatókönyv fog meg és el tudom-e magam képzelni az adott szerepben. A Senkiföldjével is így voltam. Írhattak volna belőle cukros-nyálas sztorit, de ez egy sokkal árnyaltabb, hihetőbb tönténet, amiből az ember világosan megérti, hogy ki volt ez a James Barrie és mi váltotta ki belőle a Peten Pan-mesét. Annyira hiteles a forgatókönyv, annyira világosan kiderül belőle, hogy miért vonzódott ez az ember azokhoz a vadidegen gyerekekhez, hogy szinte adta magát a figura.

A Charlie és a csokigyárban is gyerekekkel játszol Ez most az új Johnny Depp-trend?

- Csodálod? Minden, amit a két gyerekem csinál, varázslat. Minden mozdultuk, minden pillantásuk, minden levegővételük. Ahogy alszanak, ahogy fölébrednek, ahogy csivitelnek, inspirál. Mindennap adnak nekem valami újat. Múltkor már meséltem neked, hogy Lily-Rose-zal megállás nélkül barbiezunk. Csak pont mire beletaláltam a saját szopránomba, a lányom kerek perec közölte, ne kínlódj apu, használd nyugodtan a saját hangodat. Na ennyit a kritikáról.

Jack John még pici, de Lily-Rose biztos élvezte a Neverland forgatását.

- Jack csak pislogott, mert összvissz három hónapos volt akkor. A kislányom viszont tüzetesen megvizsgálta a sellőt, mert ilyet addig csak egy mobiltelefon képernyőjén látott.

Ebben a filmben a Peter Pan-stroi lényege, hogy se édelgés, se lekezelés, Jack Berry komolyan veszi a gyerekeket. Ezzel is egyetértesz?

- Az én gyerekeimmel könnyű boldogulni. Mind a kettő egyéniség és csak hagyni kell, hogy kibontakozzanak. Itt-ott persze nyesteljük, hogy megtanulják a jó és rossz közti külömbséget és az árnyalatokat. Hogy például nem azért kell udvariasnak lenni, mert illik, hanem azért, mert ezzel fejezed ki, hogy másokat is tisztelsz, nem csak magadat.

És hogy álltok a mesekönyvekkel? Sokan féltik a gyereküket Grimm és Andersen gonosz figuráitól.

- Nekünk semmi bajunk se Hamupipőkével, se Csipkerózsikával. Muszáj megtanulni, hogy a világban van jóis, rossz is. Ezek a mesék indítják el a gyerek fantáziáját, hogy az életben bármi megtörténhet. Maximum annyi kiegészítésre szorul a dolog, hogy amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Ne bánts senkit, hogy téged se bántsanak.

Csak az a kérdés, hogy a gyerekek anyukája is osztja-e ezeket az elveket.

- Vanessával nincs vitánk, legalábbis eddig nem volt. Mind a két srácunk jólelkű gyerek, bár egyikre se mondanám, hogy kezes bárány. De lekopogom, minden oké.

Akkor már semmi nem hiányzik, csak oda kell költöznötök arra a karib-tengeri szigetre, amit állítólag már meg is vettél.

- Olvastam én is, de mint mindig, a bulvársajtó most is kicsit elkapkodta a dolgot. Egyenlőre csak nézelődöm, de már sejtem, hogy ez lesz a megoldás. És akkor teljesen kerek lesz a világ.

Meg még jobban fognak irigyelni.

- Hidd el, hogy a kerek világot mindenki megteremtheti magának. Nem olyan nagy ügy. Csak az a bizonyos csaj kell hozzá, meg két ilyen gyerek.

Visszatérve Sohaországba, emlékszel még, mikor lett belőled, a kisfiúból nagyfiú, illetve felnőtt férfi?

- Bár már ott tartanék! de legalább a doki biztat, hogy már nem vagyok messze a kamaszkortól.